Szobatisztaság a bölcsődében

2024. június 10. 19:46 - Kata mondja

Neveljetek következetesen, de szeretettel blogomban a szobatisztaság témában osztom meg tapasztalataimat. Bölcsődei munkám során nagyon sok gyermeknek segítettem ebben. Fontosnak tartom, hogy ne a szülő hanem a gyermek akarja a szobatisztaságot. Ennek feltételei vannak, tudjon a gyermek biztonságosan ülni, állni. Legyen érett az idegrendszere és a záróizmait tudja működtetni.

A szobatisztaságra való nevelés együttes munka a szülő és nevelő között. Olyan nincs, hogy ja ez a te feladatod mert úgyis egész nap veled van a bölcsődében.

Találkoztam olyan szülővel aki reggel úgy adta be gyermekét, hogy otthon szobatiszta, ezért mi is vegyük ezt figyelembe és van egy csomó bugyi a szekrénybe de úgy is szól ha pisilnie kell. Aztán a napok úgy teltek, hogy a szülőt egy zsák szennyes ruha fogadta délután, a nevelő meg egész nap öltöztetett meg fürdetett. Itt a szülő eldöntötte, hogy szobatiszta a gyermek, aki még nem volt érett a folyamatra. Ebben az esetben az anya végül felmérte, hogy ennek még nincs itt az ideje. A nyári zárás miatt négy hétig otthon voltak szabadságon és mikor visszajöttek elmondta, hogy ennyit még soha nem mosott, takarított. Viszont belátta, hogy várjuk meg azt az időt amikor érett lesz a gyermeke. Pontosan egy év múlva nyáron három éves kora előtt a saját ütemében érte el a kislány, hogy megbízhatóan szobatiszta lett. Jelzéseit felismertük, két pelenka csere alkalmával szívesen ült a bilire, később már jelezte szükségletét és le lehetett venni róla pelenkát.

Nincs szükség zenélő piszoárra, egyszer használatos bilire, leszoktató bugyira. Nem kell ezt a szobatisztaságot mint egy nehéz teher cipelni, mások gyermekével a sajátodat összemérni. Mindenki a saját ütemében fogja elsajátítani. Túljutottatok a sok éjszakai virrasztáson, fogzáson, megtanult járni beszélni a gyermeketek. Ez is egy lépcsőfok amin tovább fogtok jutni. Mindig lesz egy domb amit vagy megmásztok, vagy körbesétáltok de célba értek.

Szólj hozzá!

Ki irányít a gyermek vagy a szülő?

2024. március 18. 14:12 - Kata mondja

Neveljetek következetesen, de szeretettel! Blogomat azért hoztam létre, hogy munkám során megtapasztalt helyzeteket bemutassak olvasóimnak. Bölcsődei kisgyermeknevelőként dolgoztam hosszú évtizedekig. Lehet, hogy pont most élsz át egy hasonló nehézséget, amiben segítségedre lehetek. Érzed, hogy valami nem jól működik, de nem tudod mit tegyél? Nem a nagykönyvben leírtak szerint szeretnék tanácsot adni, csupán a több éves tapasztalatomat osztanám meg.

Nyugodtan lehet nemet mondani gyermekünknek, nem fog sérülni a lelkivilága. Ami történni fog, hogy segítjük eligazodni mit szabad és mit nem.

Pályafutásom alatt rengeteg szülővel találkoztam és megtapasztalhattam nevelési módszerüket. Nagyon sokszor szembesültem azzal, hogy a legalapvetőbb szabályokkal akkor találkozott a gyermek először mikor közösségbe került. A reggeli bevételek alkalmával nem ritka, hogy hatszor mos kezet és a folyékony szappan felét kinyomja egy alkalommal a csemete. Aztán következik a WC többszöri lehúzása indokolatlanul. Általában ez a szülők részéről elfogadott, illetve különböző, rendkívül fantáziadús magyarázatot tudnak adni miért csinálja ezt a gyermek. Vannak akik nem vesznek tudomást arról, hogy éppen mit tesz a lurkó, elnéznek másik irányba. Ezzel megoldották az ügyet, amit nem látnak az nincs. Félnek a hisztitől a konfliktustól. Pedig egy kis magyarázattal, következetességgel meglehet tanítani az apróságokat. Türelemmel ki kell tartani amellett amit kérünk. Elmagyarázni miért mondunk nemet, például azért nem szabad az asztalról ugrálni mert ha leesel megütöd magad. Ezenkívül az asztal arra való, hogy együnk rajta, ha ugrálni szeretnél kimegyünk a játszótérre. Aztán ezt még lehet százszor el kell mondani de akkor tegyük ezt.

Volt egy anyuka aki sírva mondta el, hogy azért kéri a nyári ügyeletet mert, retteg a gyermekével együtt maradni. Ő tisztában volt a helyzettel de nem tudta kezelni. A problémájával teljesen magára maradt, mert a férje estig dolgozott. A nagyszülők nagyon idősek voltak és vidéken laktak. Soha nem aludtak éjszaka, mert rohangált, kiabált a kisfiú. A játszótéren mindenkit lökdösött, elszaladt. Szabályt, kérést nem volt hajlandó elfogadni. Otthon nem evett, pedig jó étvágyú gyermek volt. Az anyuka azt gondolta ha napközben nem kell együtt lenni gyermekével, akkor folyamatos kudarcokból, konfliktusokból kimarad. Mondhatnánk azt is túl élt egy napot. Sokat beszélgettünk, hogy mit várjon el a gyermekétől és abból ne engedjen. Biztosan lesz hiszti, de az így is van. Próbáltam hatni rá, hogy ne kérje az ügyeletet. Azzal indokoltam, hogy a gyermeknek is szüksége van a nyugalomra, hogy kicsit lelassuljanak és több minőségi időt legyenek együtt. Ne mindig a játszótér legyen a program, kicsit üljenek le és nézzenek meg egy mesekönyvet, beszélgessenek. Sok szülő azt gondolja, hogy azért mert a gyermek szeret az intézménybe járni, akkor ott is kell lennie minden nap. Bele sem gondol, hogy a kicsik tíz órát is töltenek a közösségben naponta. Mi felnőttek is alig várjuk a hétvégét a szabadságot, akkor a gyermek azt gondolja ezt nem igényli? Aztán a sors úgy hozta, hogy a kisfiú beteg lett, nem mehetett bölcsődébe egész nyáron. Ez a kényszer együttlét nagyon sokat segített anya és gyermek közötti kapcsolatban. Itt az anya felmérte, hogy mi nem működik jól és próbált változtatni.

Vannak szülők akik nem hallják meg a segítséget. Nem is gondolják milyen károkat okoznak, ami a később fog hatással lenni gyermekük életére.

Szólj hozzá!