A mese nagyon fontos a gyermekek életében, hogy miért? A mesélés értékes együtt töltött idő, amikor leülünk és csak egymásra figyelünk. Közben bővíti a szókincset és a jó történet fenntartja a figyelmet és az érdeklődést.
Kisgyermeknevelői munkám során rengeteg könyvel találkoztam, voltak kedvenceim de akadtak olyanok, amiket csak ritkán vettem elő. Az alkotások a gyermekek számára elérhető magasságban voltak, így általában hagytam magam befolyásolni és azt olvastam a piciknek amit kértek. Természetesen a nagy sláger a Bogyó és Babóca volt aminek majdnem minden része megtalálható volt a polcokon. Ezeket a rövid egyszerű történeteket nagyon szerették a gyerekek, a képeket is szívesen nézegették. A mese olvasás után még többször átlapoztuk az illusztráció miatt és megbeszéltük miket látunk könyv oldalain.
Az idő múlásával egyre több Bogyó és Babóca történetet ismertem meg és elgondolkodtam, hogy a szereplők általában óvódás korúak lehetnek. Mindenkinek van saját háza amiben felszerelt konyha van ahol tudnak főzni, süteményt sütni. Amikor valamit meg kell építeni, előkerülnek a szerszámok és ezeket tudják használni. Napközben pedig közösségben vannak ahol az óvónéni foglalkozik velük. Hol vannak a szülők? A szülői értekezleteken kik vesznek részt? „Kés, villa, olló kisgyerek kezébe nem való!” -tartja a mondás. Viszont a mesében fűrészelnek, kalapálnak, sütnek, főznek, mint a felnőttek. Valószínű, hogy jövedelmük is van, mert fent tudják magukat tartani. Amikor probléma jelentkezik azt azonnal megoldják, bármit meg tudnak építeni mert értenek hozzá.
És mégis miben rejlik a népszerűsége? Arra jutottam, hogy gyerekek ezt nem gondolják túl. Nekik csak tettszik a történet és naponta többször is meghallgatják, pedig már kívülről tudják a könyvek tartalmát. Úgy helyezkednek a mese olvasás közben, hogy a képeket mindenki lássa. A rajzok nagyon színesek, a rövid történet a képekből is kiolvasható.
Mi felnőttek megmutattuk a gyerekeknek a mesét mert hallottuk, hogy a szomszéd kisfiúnak nagyon tetszett. Amúgy a cselekmény nagyon egyszerű, hétköznapi, rengeteg hasznos információt közöl. Megnevezi a tárgyakat, színeket, növényeket, élőlényeket, évszakokat, időjárást, ünnepeket.
Azon nem gondolkodnak el a gyerekek ami számomra kérdés lett, valószínű majd ha apukák és anyukák lesznek akkor merül fel bennük, hogy hol vannak a szülők?