Neveljetek következetesen, de szeretettel rovatomban a bölcsődei beszoktatás előtti időszakról osztom meg tapasztalataimat. Mit tegyél vagy mit ne tegyél...

Fontos, hogy legyen egy jó időbeosztás ami keretet és biztonságot ad a gyermeknek. Érdemes elolvasni a bölcsődék honlapján a napirendet és ahhoz igazodni a beszoktatás előtti hónapokban, hetekben. A nyári szabadságok, nyaralások miatt persze ezek lazulnak, de azért ajánlatos előtte ráhangolódni.

Tapasztaltam, hogy az anyukák a beszoktatás előtt, illetve alatta akarták leszoktatni a gyermekeiket a cumiról, cumisüveg használatáról. Ezzel várd meg míg a folyamat lezajlik és lelkileg is rendben lesz az apróság. A nyunyóka vagy rongyika is fontos kellék, egy kis ,,otthon” amit ölelhet a gyermek amikor az anyukák nincsenek velük. 

A szobatisztaság terén ha éppen kialakulóban van ebben az időben, nagy valószínűséggel visszaesést fogtok tapasztalni. Nem kell aggódni emiatt.   Ilyenkor inkább szeretgetésre, ölelésre van szükségük a kicsiknek. Legyetek túl a beszoktatás minden nehézségén és utána a gyermek fogja jelezni a szobatisztaságra való törekvéseit. Mint szülő hasonló lelkiállapotban lesztek és szinte egy időben fogtok megnyugodni. Persze ehhez idő és türelem kell, de elfog jönni.

Érdemes a nyílt napokat kihasználni és megnézni az intézményt a gyermekkel együtt. Az első szülői értekezleten is nagyon előnyös részt venni, mert rengeteg információt elmondanak a vezetők. Ilyenkor találkozhattok a kisgyermeknevelőkkel és nagyon hasznosak szoktak lenni ezek a beszélgetések. Azt a rengeteg kérdést ami ilyenkor foglalkoztat benneteket megtudjátok kérdezni. Az a szülő akinek már van tapasztalata az elmondhatja, hogy ő hogyan élte meg ezt az élethelyzetet és ezek is segíteni szoktak annak akinek erről nincs még ismerete. A beszoktatást már úgy tudjátok elkezdeni, hogy egy ismerős fogad majd benneteket ami nagy segítség lesz. Bízzatok meg benne, legyetek egymás partnerei, gyermeketek minél zökkenőmentesebb beilleszkedése érdekében. 

Neveljetek következetesen, de szeretettel rovatomban a bölcsődei beszoktatás utáni időszakról osztom meg tapasztalatomat. A két hét letelte után még jöhetnek nehéz időszakok ami nagy odafigyelést és türelmet igényel.

Általában három hónap szükséges ahhoz, hogy a gyermek megszokja a közösséget, nevelőket és biztonságban érezze magát az intézményben. Amikor nehéz a reggeli átadás, szinte le kell fejteni a picurkát a szülőről, akkor fogadd meg a nevelő tanácsát! Gyors ölelés, puszi és enged el. Ez nagyon nehéz tudom, de így könnyíted meg gyermeked számára az elválást. Lesznek visszaesések szobatisztaság, önállóság terén de ezek csak átmenetileg.

Apró dolgokkal megkönnyítheted ezt az időszakot gyermeked számára. Például ha még zaklatott és nem tudják elaltatni ebéd után, akkor nagy segítség ha az étkezés után haza viszitek őt. Ilyenkor általában elutasítja az ételt, italt, ezzel is ,,tüntet" a helyzet ellen. Otthon pótolhatjátok az étkezést és  nyugodtan fog aludni. Általában két hét elég szokott lenni és utána a gyermek fogja kérni, hogy tegyenek neki is ágyat mert aludni szeretne. Ez általában működik és nehézséget sem okoz mert az anyukák ilyenkor még a munkába állás előtt a szabadságukat töltik így belefér, hogy megkönnyítsék ezt a helyzetet. Ha viszont már dolgozik, családi összefogással szokták ezt az időt megoldani. Mikor már elfogadja az uzsonnát akkor se dőljön senki hátra. Nagyon fontos, hogy az étkezés után ott legyetek érte. Amint elkezdenek jönni a gyerekekért a szülők és nem ő az első akkor az is visszaesést fog okozni. Nem érti, hogy ő érte miért nem jönnek. Később már bekódolja, hogy ha uzsonna után még játszom egy picit és Mátét most viszik el akkor hamarosan értem is jönnek. Majd idővel ezt is lehet kitolni de nem az elején. Természetesen vannak olyan gyerekek akik hamar megszokják a közösséget, de nem ez az általános. Ahogyan több időt tölt a bölcsődében és egyre kevesebb időt van ott a szülő, úgy fognak a nehézségek előjönni. Minden gyermek megszokja a közösséget és a szabályokat. 

Akinek ebben nagy  szerepe van az a kisgyermeknevelő, aki az első perctől kezdve a gyermek mellett van és segíti, támogatja a beilleszkedést. 

Neveljetek következetesen, de szeretettel blogomban a szobatisztaság témában osztom meg tapasztalataimat. Bölcsődei munkám során nagyon sok gyermeknek segítettem ebben. Fontosnak tartom, hogy ne a szülő hanem a gyermek akarja a szobatisztaságot. Ennek  feltételei vannak, tudjon a gyermek biztonságosan ülni, állni. Legyen érett az idegrendszere és a záróizmait tudja működtetni. 

A szobatisztaságra való nevelés  együttes munka a szülő és nevelő között. Olyan nincs, hogy ja ez a te feladatod mert úgyis egész nap veled van a bölcsődében.

Találkoztam olyan szülővel aki reggel úgy adta be gyermekét, hogy otthon szobatiszta, ezért mi is vegyük ezt figyelembe és van egy csomó bugyi a szekrénybe de úgy is szól ha pisilnie kell. Aztán a napok úgy teltek, hogy a szülőt egy zsák szennyes ruha fogadta délután, a nevelő meg egész nap öltöztetett meg fürdetett. Itt a szülő eldöntötte, hogy szobatiszta a gyermek, aki még nem volt érett a folyamatra. Ebben az esetben az anya végül felmérte, hogy ennek még nincs itt az ideje. A nyári zárás miatt  négy hétig otthon voltak szabadságon és mikor visszajöttek  elmondta, hogy ennyit még soha nem mosott, takarított. Viszont belátta, hogy várjuk meg azt az időt amikor érett lesz a gyermeke. Pontosan egy év múlva nyáron  három éves kora előtt a saját ütemében érte el a kislány, hogy megbízhatóan szobatiszta lett. Jelzéseit felismertük, két pelenka csere alkalmával szívesen ült a bilire, később már jelezte szükségletét és le lehetett venni róla pelenkát.

Nincs szükség zenélő piszoárra, egyszer használatos bilire, leszoktató bugyira. Nem kell ezt a szobatisztaságot mint egy nehéz teher cipelni, mások gyermekével a sajátodat összemérni. Mindenki a saját ütemében fogja elsajátítani. Túljutottatok a sok éjszakai virrasztáson, fogzáson, megtanult járni beszélni a gyermeketek. Ez is egy lépcsőfok amin tovább fogtok jutni. Mindig lesz egy domb amit vagy megmásztok, vagy körbesétáltok de célba értek.

 Neveljetek következetesen, de szeretettel rovatatomban a bölcsődei beszoktatásról osztom meg tapasztalataimat. Ez a folyamat két hétig tart ideális esetben, fokozatos és a szülő segítségével történik. A gyermeknek azért jó mert a szülő támogatásával ismerheti meg az új helyzetet. A szülőnek azért, mert betekintést nyerhet a bölcsődei életbe. A kisgyermeknevelőnek pedig az a segítség, hogy közvetlenül a szülőtől kap információt a gyermekről.

    Az első nap egy óra ismerkedéssel telik. Na itt megállnék és ezt nagyon fontosnak tartom! Belép a gyermeketek egy szobába ahol rengeteg új dologgal találkozik. Hangosan játszó apróságok fogadják, lehet sír is valaki mert éppen ő is beszoktatást éli át és hiányzik neki az anyukája. Aztán kb. öt felnőtt mutatkozik be és kérdez valamit. Valószínű, hogy megijed a gyermeketek és az öletekbe fog kéretőzni. Na ilyenkor ne ne az legyen a reakciód, hogy azt mondod:

 -Menjél játszani a gyerekekkel! Üljél a néni ölébe!

   Miért menne a picurka? Azt sem tudja igazán hol van, mert hiába beszélted meg vele mi fog történni. Ez számára egy ismeretlen új helyzet. Ezt csak lassan és fokozatosan lehet elfogadtatni a gyerekekkel. Fogadd el amit a nevelő mond, mert nincs tapasztalatod és csak segíteni szeretne, hogy minél könnyebben alakuljon számotokra a  beszoktatás. Ne hasonlítsd össze s a szomszéd gyerekével a sajátodat, mert mindenki másként éli meg az új helyzet elfogadását.Még a testvérek is különbözően reagálnak.  Gondold magad az ő helyzetébe, új munkahelyre érkezel, az első hetekben még enni sem mersz a kollégák előtt mert ismeretlen minden. Idő kell, hogy magabiztosan tudj mozogni.

   A másik sokat hallott mondat a szülők részéről:

      -Nem kell beszoktatni, mert úgy eljátszik a játszótéren is! Én csak a padon ülök nem is foglalkozik velem, mintha ott sem lennék.

  Igen, a padon ülsz de ott vagy! Itt meg nem leszel ott számára. Mikor megszűnik a játék varázsa és rádöbben a gyermek, hogy mi történik vele akkor fog sírni utánad. Ezért nem szabad siettetni a beszoktatást, még akkor sem ha megy vagy győződve, hogy a te gyermeked bárkivel elvan. Más amikor az anya vagy a számára ismert személy a közelében tartózkodik. 

   Számomra a legelszomorítóbb amikor azt hallom az anyukáktól, hogy azért adom be a gyermekemet bölcsődébe mert én már kevés vagyok neki. Ezt miből lehet lemérni? Ha például nyolc hónapos a picike akkor azt honnan lehet tudni? Sajnos pályafutásom nem egyszer találkoztam ezzel a mondattal. Erre a korosztályra még az egymás mellett játszás jellemző, miért lennél kevés? Hidd el, olyan gyorsan elrepülnek az évek és felnőnek a gyerek, hogy ezekre a pillanatokra nem lehet azt mondani, hogy kevés vagyok!

   Neveljetek következetesen, de szeretettel! Blogomat azért hoztam létre, hogy munkám során megtapasztalt helyzeteket bemutassak olvasóimnak. Bölcsődei kisgyermeknevelőként dolgoztam hosszú évtizedekig. Lehet, hogy pont most élsz át egy hasonló nehézséget, amiben segítségedre lehetek. Érzed, hogy valami nem jól működik, de nem tudod mit tegyél? Nem a nagykönyvben leírtak szerint szeretnék tanácsot adni, csupán a több éves tapasztalatomat osztanám meg.