A mai reggel ismét nem a legjobban indult, eltűnt a cumim és a nyunyót leöntöttük tejjel. Nagy nehezen beletörődtem, hogy egy másik cumit viszek magammal. Viszont a macimat nem akartam lecserélni, kisebb hisztivel adtam ezt anya tudtára. Gyorsan kimosta a maci fülét és hajszárítóval próbálta eltüntetni a vizet belőle. Közben apának kiabált, hogy ne induljon el nélkülünk mert a buszt már biztosan nem érjük el. 

 Szóval ilyen zaklatott állapotban értünk be a csoportba amit Rita is érzékelt, mert a rá jellemző nyugalommal próbált minket fogadni. Arra lettem figyelmes, hogy nem anya mellett vagyok hanem Orsi énekét hallgatom és ritmusosan mozgok közben. Néha anyára néztem aki engem figyelt és láthatóan megnyugodott ő is. A sírós kisfiú is mellettem állt és már sokkal jobb kedvű volt mint tegnap. Közben megérkezett a tízórai és ma Rita kínált meg. Annyira kedvesen, hogy elfogadtam tőle, ráadásul nagyon finom volt az ital amit adott. 

Ezután átöltöztetett anya és  kimentünk az udvarra. Egy ideig fogtam a kezét és sétálgattunk, figyeltük a gyerekeket. Rita is kiérkezett egy buborékfújóval. A lányok és a fiúk körbe állták őt és hangosan nevettek mikor meglátták a buborékokat. A  leszálló gömböket próbálták elkapni a társaim. Az én kezemre is több ráesett és nagyon tetszett, hogy letudtam ütni. Anya közben leült a padra és onnan figyelt, többször ellenőriztem tekintetemmel. Kétszer oda mentem hozzá és átkaroltuk egymást, feltankoltam magam az ölelésével. Egyre bátrabban fedeztem fel az udvari játékokat, egyenlőre csak nézegettem őket. Megbeszéltem magammal, hogy majd kipróbálom egyik nap mindegyiket. Rita többször megszólított és  mindig kedvesen beszélt velem. Egyenlőre meghallgattam de nem reagáltam a mondandójára, de nem is utasítottam el. Hagyom, hogy barátkozzon velem.

    Úgy elszaladta az idő, hogy Rita már megint anyának a következő napot vázolta fel. Annyit értettem, hogy ebédelni is fogunk. Ezen kívül ha Rita úgy ítéli meg, hogy anya kimehet a csoportból /kb.5 percre/ akkor lelkileg erre is készüljünk. 

     Történetemet innen folytatom. 

   Sziasztok! A mai nap kicsit nehezen indult a bölcsibe, mert nem találtuk meg a benti cipőmet. Kiderült, hogy anya rossz helyre tette és egy néni segített megkeresni. Ezután kezet mostunk, törölköztem és még a fésűt is kipróbáltam.

   A csoportba érve Rita és Orsi nagyon kedvesen köszöntött, de én nem válaszoltam nekik. Anya leült és én az ölébe ültem. A gyerekek autót tologattak, színes kockát rakosgattak egymásra. Orsi a sírós kisfiút vigasztalta, mert ma is nagyon szomorú volt.

Anya kis idő elteltével megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem játszani valamivel? Jeleztem neki, hogy eszem ágában sincs az öléből kiszállni. De mintha meg sem hallotta volna folyamatosan hajtogatta, hogy vegyek le valamit a polcról. Szerencsére Rita szólt neki, hogy majd én a saját ütememben fogok ismerkedni a dolgokkal és nem baj ha most csak az ő közelében vagyok. Ez megint olyan dolog, hogy nem igazán értem mit mondott de hatásos volt mert anya békén hagyott. Közben megérkezett a tízórai és anya leültetett az asztalhoz. Hiába terveztem el, hogy megkóstolom valahogy mégsem kívántam.  Úgy éreztem egy falatot sem tudnék lenyelni. Anya folyamatosan kínálgatta,  aztán a végén ő ette meg az almámat. 

Ezután átöltöztünk és kimentünk az udvarra, igaziból nagyon vártam és rettentően kíváncsi voltam a játékokra. Volt rengeteg labda, bicikli, babakocsi. Az udvar végén egy nagy csúszda és két hinta állt. Nagyon szép színűek voltak és a hintára pillangók voltak festve. A fiúk körbe-körbe motoroztak és hangosan berregtek közben. A kislányok a labdákat dobálták és futottak utána. Én nagyon szerettem volna mindent kipróbálni de most inkább anya kezét fogtam és sétálgattunk a gyerekek között. Talán holnap játszom valamivel, ezen gondolkodtam. Közben Rita többször oda jött hozzám és mindig mondott valami kedveset. Egész idő alatt a cumim és a nyunyókám folyamatosan velem volt. Anya nem bírta ki egyszer próbálkozott, hogy tegyem a táskájába de én tudomást sem vettem arról mit mond. Közben Rita megint megbeszélte anyával a következő nap menetét, Majd lehajolt hozzám és kedvesen azt mondta, hogy holnap várnak. Természetesen nem válaszoltam, inkább elfordultam. Aztán elköszöntünk mindenkitől illetve csak anya, mert én meg sem szólaltam.

   Otthon anya mindenről beszámolt apának aki érdeklődve figyelt. Estére annyira elfáradtam, hogy mikor anya az ágyamba tett  a szokásos mesének már az elejét sem hallottam.   

     Történetemet innen folytatom.    

 Sokan először a covid alatt találkoztak  a nyunyóka kifejezéssel. Pedig egy kisgyermekes szülőnek vagy egy bölcsődei nevelőnek ez nem újdonság. Amennyiben definiálni szeretnénk akkor ez egy biztonságot adó tárgy,  aminek ölelése megnyugtatja a gyerekeket. Fontos kellék az alváshoz de játék közben is elengedhetetlen a szorítása. Később elég ha látótávolságban van, hogy egy kis tankoló ölelésre mindig elérhető legyen. 

 Nyunyóka lehet egy plüss állat, rongydarab, kisebb takaró, textilpelenka. A boltokban  szundikendő néven árulják, ezek nagyon népszerűek a gyermekek számára. Méretük miatt kis helyen is elférnek, általában puha anyagból készülnek. Színük változatos, érdemes sötétebb színt választani, mert erősen igénybe lesz véve a mindennapokban. Előfordul, hogy egy könnycsepp letörlésében is segítségére lesz. Általában nehéz a tisztítása mivel ha illata változik, vagy a foltok eltűnnek az kisebb galibát okozhat. Nem érdemes az öblítőt cserélgetni, maradjunk az eredeti márkánál ebben az esetben. Megoldás lehet, hogy a gyermekkel együtt tesszük a mosógépbe és a folyamatot ellenőrizni tudja a picurka. A rutinos anyukák tudják, hogy érdemes tartalék nyunyót beszerezni ezekre az esetekre. Fontos, hogy indulás előtt legyen leltár, mert ha otthon marad és később derül ki akkor abból katasztrófa is lehet.

  A bölcsődei beszoktatás alatt ezek a tárgyak a gyermekek számára nagyon fontosak. Egy kis otthon, ami megkönnyíti a nehéz napokat. Még véletlenül sem maradjon az intézményben éjszakára, mert ennek hiánya egy kisebb Armageddont tud okozni a család számára. Főleg ha pénteken történik, akkor az egy emlékezetes hétvége lesz mindenki számára.

 Nyunyóka hallatán elmosolyodunk, csak akkor tudjuk milyen fontos tárgyról beszélünk amikor saját magunk tapasztaljuk meg. Addig maradjon a gyermekünk életében amíg szüksége van rá. Aztán egy szép emlék marad, amit eltehetünk egy ládikába. 

Sziasztok! Ma volt az első napom a bölcsibe, nagyon elfáradtam pedig csak egy órát voltunk. Azt mondták fokozatosan kell megszoknom a közösséget. Reggeli után indultunk, anya már mindent összepakolt előző nap. A bölcsibe egy nagy ajtón kellett bemenni, ahol egy néni fogadott minket és megmutatta hova kell mennünk.

A Pillangó csoportba kísért be és mondta, hogy várjunk egy kicsit. Kis idő múlva a szőke hajú néni érkezett meg aki múltkor meglátogatott minket. Kiderült, hogy Ritának hívják. Kedvesen köszöntött majd felajánlotta, hogy válasszunk jelet. Nekem a napocska tetszett meg rögtön és anya is beleegyezően bólintott. Kaptam egy szekrényt amibe bepakoltuk a dolgaimat. Ezután indultunk a fürdőszobába ahol törölközőmet és a fésűmet mutatta meg Rita és elmondta, hogy itt tudunk kezet mosni.

Ezután léptünk be a csoportba, ahol ismerős nénit pillantottam meg. Ő is járt nálunk, azonnal hozzám lépett és köszöntött. Ezután még vagy három néni mutatkozott be, hogy ők is itt dolgoznak és velük is kapcsolatban leszek.  Anya leült velem és Ritával beszélgetett, hogy a beszoktatásom milyen ütemben fog zajlani. Közben lett időm megfigyelni, hogy a polcok előtt három fiú autókat tologatott, a kiskonyhában két kislány pakolta az edényeket. Egy másik gyerek pedig nagyon sírt és a néni próbálta megnyugtatni, de úgy láttam nem nagyon sikerült neki. Ja a másik néni Orsi. Legszívesebben a konyhába mentem volna játszani, mert nekem is van otthon és nagyon szeretek ott tevékenykedni. De nem volt bátorságom elindulni, inkább maradtam anya ölébe.

Egy néni valamilyen kocsi szerűségen hozott gyümölcsöt és teát. Rita megmutatta az asztalnál a helyemet és mondta anyának, hogy ültessen le és kínáljon meg a tízóraival. Szívesen kipróbáltam a helyemet de enni és inni nem akartam. Szerencsére anya ezt tudomásul vette és nem erőltette. Az asztalnál maradtam és innen figyeltem a gyerekeket. A sírós kisfiú sem akart enni, ő még a székre sem ült le. Rita oda lépett hozzánk és a következő nap menetrendjét osztotta meg velünk. Ennek a lényege, hogy tovább maradunk és az udvarra is kimegyünk.

Hát ennyi fért az egy órába, de nekem elég is volt így elsőre. A  cumim nagy segítségemre volt. Szerencsére anya nem próbálkozott azzal, hogy tegyem a táskájába. Holnap lehet megkóstolom a banánt és iszok is egy kicsit. Most keresek egy nyunyót magamnak mert Rita azt mondta anyának, hogy az is segítség lehet nekem a beszoktatás alatt. Egy kis otthon! Na megyek vacsorázni, addig is vigyázzatok magatokra!  Történetemet innen folytatom.

          Fejlődése korának megfelelő, szobatisztasága kialakulóban van. Kétszavas mondatokat alkot, szókincse legalább 50 szó, képes kifejezni egyszerű kívánságokat...

       Ilyen jellemzések készülnek rólam a bölcsődei felvételemhez.

       Szóval bemutatkozom, a nevem Dorka de anya Csibének is szokott szólítani. 21 hónapos vagyok, a pelenkámhoz ragaszkodom. Viszont mióta ez a bölcsi dolog az életünk része lett, anya folyamatosan azzal traktál, hogy üljek a bilire akkor amikor ő mondja. Aztán jön azzal, hogy ne pisiljek a pelusba hanem tartsam vissza. Nem is gondol arra, hogy nem értem mit kér tőlem. Azt is mondta, hogy a nyuszi elviszi a pelenkámat. Még egy olyan dolog ami számomra nem világos, hogy miért vinné el és mit csinál vele? A másik amivel hetek óta piszkál a cumi. Anya szerint ezt is elviszi a nyuszi és a nagylányok nem cumiznak. Már olyan is történt, hogy nem találtam meg és emiatt nem tudtam aludni. Természetesen ilyenkor csak úgy tudom visszaszerezni ha kitartóan sírok. Szerintem ez olyan mintha eldugnám a reggeli kávéjukat és nem kaphatnák vissza.

Mostanában elég furcsa dolgokat kér tőlem anya és hajlamos a játszótéren megbeszélni ezeket a többi anyukával, vagy a telefonján olvasgatja a hozzászólásokat. Pedig hallottam amikor a nagyi is mondta, hogy ne hasonlítsa össze a fejlődésemet más gyerekekkel. Tegnap volt itt két néni a bölcsiből ismerkedni. Na akkor is anya amit művelt, nem ismertem rá. Levette a pelusom, persze bepisiltem. Elvette a cumimat, folyamatosan küldött a nénik közelébe, hogy beszélgessek velük. Kedvesek voltak, mert ajándékot is hoztak de még nem mertem a közeledni feléjük. Jó volt nekem anya ölében ülni és onnan figyelni az eseményeket. Persze apa felhozta a cumi dolgot és elmesélte, hogy milyen taktikákat vetnek be annak érdekében, hogy leszokjak róla. A szőke hajú néni azt mondta szerinte annyi új dolog fog történni velem, hogy a kis lelkemnek ez most nem tenne jót. Azt nem tudom mi az a lélek de biztos valami fontos dolog, mert azóta anyáék békén hagynak a cumival és a pelus hadjárattal is. Szóval ez a néni így első találkozásra egész jól viselkedett, mert lecsillapodtak a dolgok.

       Viszont előttem van egy tíz napos beszoktatás, amiben anya és ezek a nénik fognak segíteni nekem. Mához egy hétre kezdődik, addig is vigyázzatok magatokra!

      Történetemet innen folytatom!

     A mese nagyon fontos a gyermekek életében, hogy miért? A mesélés értékes együtt töltött idő, amikor leülünk és csak egymásra figyelünk. Közben bővíti a szókincset és a jó történet fenntartja a figyelmet és az érdeklődést.

    Kisgyermeknevelői munkám során rengeteg könyvel találkoztam, voltak kedvenceim de akadtak olyanok, amiket csak ritkán vettem elő. Az alkotások a gyermekek számára elérhető magasságban voltak, így általában hagytam magam befolyásolni és azt olvastam a piciknek amit kértek. Természetesen a nagy sláger a Bogyó és Babóca volt aminek majdnem minden része megtalálható volt a polcokon. Ezeket a rövid egyszerű történeteket nagyon szerették a gyerekek, a képeket is szívesen nézegették. A mese olvasás után még többször átlapoztuk az illusztráció miatt és megbeszéltük miket látunk könyv oldalain.

Az idő múlásával egyre több Bogyó és Babóca történetet ismertem meg és elgondolkodtam, hogy a szereplők általában óvódás korúak lehetnek. Mindenkinek van saját háza amiben felszerelt konyha van ahol tudnak főzni, süteményt sütni. Amikor valamit meg kell építeni, előkerülnek a szerszámok és ezeket tudják használni. Napközben pedig közösségben vannak ahol az óvónéni foglalkozik velük. Hol vannak a szülők? A szülői értekezleteken kik vesznek részt? „Kés, villa, olló kisgyerek kezébe nem való!” -tartja a mondás. Viszont a mesében fűrészelnek, kalapálnak, sütnek, főznek, mint a felnőttek. Valószínű, hogy jövedelmük is van, mert fent tudják magukat tartani. Amikor probléma jelentkezik azt azonnal megoldják, bármit meg tudnak építeni mert értenek hozzá.

    És mégis miben rejlik a népszerűsége? Arra jutottam, hogy gyerekek ezt nem gondolják túl. Nekik csak tettszik a történet és naponta többször is meghallgatják, pedig már kívülről tudják a könyvek tartalmát. Úgy helyezkednek a mese olvasás közben, hogy a képeket mindenki lássa. A rajzok nagyon színesek, a rövid történet a képekből is kiolvasható. 

Mi felnőttek megmutattuk a gyerekeknek a mesét mert hallottuk, hogy a szomszéd kisfiúnak nagyon tetszett. Amúgy a cselekmény nagyon egyszerű, hétköznapi, rengeteg hasznos információt közöl. Megnevezi a tárgyakat, színeket, növényeket, élőlényeket, évszakokat, időjárást, ünnepeket.

    Azon nem gondolkodnak el a gyerekek ami számomra kérdés lett, valószínű majd ha apukák és anyukák lesznek akkor merül fel bennük, hogy hol vannak a szülők?   

Neveljetek következetesen, de szeretettel rovatomban a bölcsődei beszoktatás előtti időszakról osztom meg tapasztalataimat. Mit tegyél vagy mit ne tegyél...

Fontos, hogy legyen egy jó időbeosztás ami keretet és biztonságot ad a gyermeknek. Érdemes elolvasni a bölcsődék honlapján a napirendet és ahhoz igazodni a beszoktatás előtti hónapokban, hetekben. A nyári szabadságok, nyaralások miatt persze ezek lazulnak, de azért ajánlatos előtte ráhangolódni.

Tapasztaltam, hogy az anyukák a beszoktatás előtt, illetve alatta akarták leszoktatni a gyermekeiket a cumiról, cumisüveg használatáról. Ezzel várd meg míg a folyamat lezajlik és lelkileg is rendben lesz az apróság. A nyunyóka vagy rongyika is fontos kellék, egy kis ,,otthon” amit ölelhet a gyermek amikor az anyukák nincsenek velük. 

A szobatisztaság terén ha éppen kialakulóban van ebben az időben, nagy valószínűséggel visszaesést fogtok tapasztalni. Nem kell aggódni emiatt.   Ilyenkor inkább szeretgetésre, ölelésre van szükségük a kicsiknek. Legyetek túl a beszoktatás minden nehézségén és utána a gyermek fogja jelezni a szobatisztaságra való törekvéseit. Mint szülő hasonló lelkiállapotban lesztek és szinte egy időben fogtok megnyugodni. Persze ehhez idő és türelem kell, de elfog jönni.

Érdemes a nyílt napokat kihasználni és megnézni az intézményt a gyermekkel együtt. Az első szülői értekezleten is nagyon előnyös részt venni, mert rengeteg információt elmondanak a vezetők. Ilyenkor találkozhattok a kisgyermeknevelőkkel és nagyon hasznosak szoktak lenni ezek a beszélgetések. Azt a rengeteg kérdést ami ilyenkor foglalkoztat benneteket megtudjátok kérdezni. Az a szülő akinek már van tapasztalata az elmondhatja, hogy ő hogyan élte meg ezt az élethelyzetet és ezek is segíteni szoktak annak akinek erről nincs még ismerete. A beszoktatást már úgy tudjátok elkezdeni, hogy egy ismerős fogad majd benneteket ami nagy segítség lesz. Bízzatok meg benne, legyetek egymás partnerei, gyermeketek minél zökkenőmentesebb beilleszkedése érdekében. 

Neveljetek következetesen, de szeretettel rovatomban a bölcsődei beszoktatás utáni időszakról osztom meg tapasztalatomat. A két hét letelte után még jöhetnek nehéz időszakok ami nagy odafigyelést és türelmet igényel.

Általában három hónap szükséges ahhoz, hogy a gyermek megszokja a közösséget, nevelőket és biztonságban érezze magát az intézményben. Amikor nehéz a reggeli átadás, szinte le kell fejteni a picurkát a szülőről, akkor fogadd meg a nevelő tanácsát! Gyors ölelés, puszi és enged el. Ez nagyon nehéz tudom, de így könnyíted meg gyermeked számára az elválást. Lesznek visszaesések szobatisztaság, önállóság terén de ezek csak átmenetileg.

Apró dolgokkal megkönnyítheted ezt az időszakot gyermeked számára. Például ha még zaklatott és nem tudják elaltatni ebéd után, akkor nagy segítség ha az étkezés után haza viszitek őt. Ilyenkor általában elutasítja az ételt, italt, ezzel is ,,tüntet" a helyzet ellen. Otthon pótolhatjátok az étkezést és  nyugodtan fog aludni. Általában két hét elég szokott lenni és utána a gyermek fogja kérni, hogy tegyenek neki is ágyat mert aludni szeretne. Ez általában működik és nehézséget sem okoz mert az anyukák ilyenkor még a munkába állás előtt a szabadságukat töltik így belefér, hogy megkönnyítsék ezt a helyzetet. Ha viszont már dolgozik, családi összefogással szokták ezt az időt megoldani. Mikor már elfogadja az uzsonnát akkor se dőljön senki hátra. Nagyon fontos, hogy az étkezés után ott legyetek érte. Amint elkezdenek jönni a gyerekekért a szülők és nem ő az első akkor az is visszaesést fog okozni. Nem érti, hogy ő érte miért nem jönnek. Később már bekódolja, hogy ha uzsonna után még játszom egy picit és Mátét most viszik el akkor hamarosan értem is jönnek. Majd idővel ezt is lehet kitolni de nem az elején. Természetesen vannak olyan gyerekek akik hamar megszokják a közösséget, de nem ez az általános. Ahogyan több időt tölt a bölcsődében és egyre kevesebb időt van ott a szülő, úgy fognak a nehézségek előjönni. Minden gyermek megszokja a közösséget és a szabályokat. 

Akinek ebben nagy  szerepe van az a kisgyermeknevelő, aki az első perctől kezdve a gyermek mellett van és segíti, támogatja a beilleszkedést. 

Neveljetek következetesen, de szeretettel blogomban a szobatisztaság témában osztom meg tapasztalataimat. Bölcsődei munkám során nagyon sok gyermeknek segítettem ebben. Fontosnak tartom, hogy ne a szülő hanem a gyermek akarja a szobatisztaságot. Ennek  feltételei vannak, tudjon a gyermek biztonságosan ülni, állni. Legyen érett az idegrendszere és a záróizmait tudja működtetni. 

A szobatisztaságra való nevelés  együttes munka a szülő és nevelő között. Olyan nincs, hogy ja ez a te feladatod mert úgyis egész nap veled van a bölcsődében.

Találkoztam olyan szülővel aki reggel úgy adta be gyermekét, hogy otthon szobatiszta, ezért mi is vegyük ezt figyelembe és van egy csomó bugyi a szekrénybe de úgy is szól ha pisilnie kell. Aztán a napok úgy teltek, hogy a szülőt egy zsák szennyes ruha fogadta délután, a nevelő meg egész nap öltöztetett meg fürdetett. Itt a szülő eldöntötte, hogy szobatiszta a gyermek, aki még nem volt érett a folyamatra. Ebben az esetben az anya végül felmérte, hogy ennek még nincs itt az ideje. A nyári zárás miatt  négy hétig otthon voltak szabadságon és mikor visszajöttek  elmondta, hogy ennyit még soha nem mosott, takarított. Viszont belátta, hogy várjuk meg azt az időt amikor érett lesz a gyermeke. Pontosan egy év múlva nyáron  három éves kora előtt a saját ütemében érte el a kislány, hogy megbízhatóan szobatiszta lett. Jelzéseit felismertük, két pelenka csere alkalmával szívesen ült a bilire, később már jelezte szükségletét és le lehetett venni róla pelenkát.

Nincs szükség zenélő piszoárra, egyszer használatos bilire, leszoktató bugyira. Nem kell ezt a szobatisztaságot mint egy nehéz teher cipelni, mások gyermekével a sajátodat összemérni. Mindenki a saját ütemében fogja elsajátítani. Túljutottatok a sok éjszakai virrasztáson, fogzáson, megtanult járni beszélni a gyermeketek. Ez is egy lépcsőfok amin tovább fogtok jutni. Mindig lesz egy domb amit vagy megmásztok, vagy körbesétáltok de célba értek.

 Neveljetek következetesen, de szeretettel rovatatomban a bölcsődei beszoktatásról osztom meg tapasztalataimat. Ez a folyamat két hétig tart ideális esetben, fokozatos és a szülő segítségével történik. A gyermeknek azért jó mert a szülő támogatásával ismerheti meg az új helyzetet. A szülőnek azért, mert betekintést nyerhet a bölcsődei életbe. A kisgyermeknevelőnek pedig az a segítség, hogy közvetlenül a szülőtől kap információt a gyermekről.

    Az első nap egy óra ismerkedéssel telik. Na itt megállnék és ezt nagyon fontosnak tartom! Belép a gyermeketek egy szobába ahol rengeteg új dologgal találkozik. Hangosan játszó apróságok fogadják, lehet sír is valaki mert éppen ő is beszoktatást éli át és hiányzik neki az anyukája. Aztán kb. öt felnőtt mutatkozik be és kérdez valamit. Valószínű, hogy megijed a gyermeketek és az öletekbe fog kéretőzni. Na ilyenkor ne ne az legyen a reakciód, hogy azt mondod:

 -Menjél játszani a gyerekekkel! Üljél a néni ölébe!

   Miért menne a picurka? Azt sem tudja igazán hol van, mert hiába beszélted meg vele mi fog történni. Ez számára egy ismeretlen új helyzet. Ezt csak lassan és fokozatosan lehet elfogadtatni a gyerekekkel. Fogadd el amit a nevelő mond, mert nincs tapasztalatod és csak segíteni szeretne, hogy minél könnyebben alakuljon számotokra a  beszoktatás. Ne hasonlítsd össze s a szomszéd gyerekével a sajátodat, mert mindenki másként éli meg az új helyzet elfogadását.Még a testvérek is különbözően reagálnak.  Gondold magad az ő helyzetébe, új munkahelyre érkezel, az első hetekben még enni sem mersz a kollégák előtt mert ismeretlen minden. Idő kell, hogy magabiztosan tudj mozogni.

   A másik sokat hallott mondat a szülők részéről:

      -Nem kell beszoktatni, mert úgy eljátszik a játszótéren is! Én csak a padon ülök nem is foglalkozik velem, mintha ott sem lennék.

  Igen, a padon ülsz de ott vagy! Itt meg nem leszel ott számára. Mikor megszűnik a játék varázsa és rádöbben a gyermek, hogy mi történik vele akkor fog sírni utánad. Ezért nem szabad siettetni a beszoktatást, még akkor sem ha megy vagy győződve, hogy a te gyermeked bárkivel elvan. Más amikor az anya vagy a számára ismert személy a közelében tartózkodik. 

   Számomra a legelszomorítóbb amikor azt hallom az anyukáktól, hogy azért adom be a gyermekemet bölcsődébe mert én már kevés vagyok neki. Ezt miből lehet lemérni? Ha például nyolc hónapos a picike akkor azt honnan lehet tudni? Sajnos pályafutásom nem egyszer találkoztam ezzel a mondattal. Erre a korosztályra még az egymás mellett játszás jellemző, miért lennél kevés? Hidd el, olyan gyorsan elrepülnek az évek és felnőnek a gyerek, hogy ezekre a pillanatokra nem lehet azt mondani, hogy kevés vagyok!