Sziasztok! A mai nap kicsit nehezen indult a bölcsibe, mert nem találtuk meg a benti cipőmet. Kiderült, hogy anya rossz helyre tette és egy néni segített megkeresni. Ezután kezet mostunk, törölköztem és még a fésűt is kipróbáltam.

   A csoportba érve Rita és Orsi nagyon kedvesen köszöntött, de én nem válaszoltam nekik. Anya leült és én az ölébe ültem. A gyerekek autót tologattak, színes kockát rakosgattak egymásra. Orsi a sírós kisfiút vigasztalta, mert ma is nagyon szomorú volt.

Anya kis idő elteltével megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem játszani valamivel? Jeleztem neki, hogy eszem ágában sincs az öléből kiszállni. De mintha meg sem hallotta volna folyamatosan hajtogatta, hogy vegyek le valamit a polcról. Szerencsére Rita szólt neki, hogy majd én a saját ütememben fogok ismerkedni a dolgokkal és nem baj ha most csak az ő közelében vagyok. Ez megint olyan dolog, hogy nem igazán értem mit mondott de hatásos volt mert anya békén hagyott. Közben megérkezett a tízórai és anya leültetett az asztalhoz. Hiába terveztem el, hogy megkóstolom valahogy mégsem kívántam.  Úgy éreztem egy falatot sem tudnék lenyelni. Anya folyamatosan kínálgatta,  aztán a végén ő ette meg az almámat. 

Ezután átöltöztünk és kimentünk az udvarra, igaziból nagyon vártam és rettentően kíváncsi voltam a játékokra. Volt rengeteg labda, bicikli, babakocsi. Az udvar végén egy nagy csúszda és két hinta állt. Nagyon szép színűek voltak és a hintára pillangók voltak festve. A fiúk körbe-körbe motoroztak és hangosan berregtek közben. A kislányok a labdákat dobálták és futottak utána. Én nagyon szerettem volna mindent kipróbálni de most inkább anya kezét fogtam és sétálgattunk a gyerekek között. Talán holnap játszom valamivel, ezen gondolkodtam. Közben Rita többször oda jött hozzám és mindig mondott valami kedveset. Egész idő alatt a cumim és a nyunyókám folyamatosan velem volt. Anya nem bírta ki egyszer próbálkozott, hogy tegyem a táskájába de én tudomást sem vettem arról mit mond. Közben Rita megint megbeszélte anyával a következő nap menetét, Majd lehajolt hozzám és kedvesen azt mondta, hogy holnap várnak. Természetesen nem válaszoltam, inkább elfordultam. Aztán elköszöntünk mindenkitől illetve csak anya, mert én meg sem szólaltam.

   Otthon anya mindenről beszámolt apának aki érdeklődve figyelt. Estére annyira elfáradtam, hogy mikor anya az ágyamba tett  a szokásos mesének már az elejét sem hallottam.   

     Történetemet innen folytatom.