Neveljetek következetesen, de szeretettel blogomban a szobatisztaság témában osztom meg tapasztalataimat. Bölcsődei munkám során nagyon sok gyermeknek segítettem ebben. Fontosnak tartom, hogy ne a szülő hanem a gyermek akarja a szobatisztaságot. Ennek  feltételei vannak, tudjon a gyermek biztonságosan ülni, állni. Legyen érett az idegrendszere és a záróizmait tudja működtetni. 

A szobatisztaságra való nevelés  együttes munka a szülő és nevelő között. Olyan nincs, hogy ja ez a te feladatod mert úgyis egész nap veled van a bölcsődében.

Találkoztam olyan szülővel aki reggel úgy adta be gyermekét, hogy otthon szobatiszta, ezért mi is vegyük ezt figyelembe és van egy csomó bugyi a szekrénybe de úgy is szól ha pisilnie kell. Aztán a napok úgy teltek, hogy a szülőt egy zsák szennyes ruha fogadta délután, a nevelő meg egész nap öltöztetett meg fürdetett. Itt a szülő eldöntötte, hogy szobatiszta a gyermek, aki még nem volt érett a folyamatra. Ebben az esetben az anya végül felmérte, hogy ennek még nincs itt az ideje. A nyári zárás miatt  négy hétig otthon voltak szabadságon és mikor visszajöttek  elmondta, hogy ennyit még soha nem mosott, takarított. Viszont belátta, hogy várjuk meg azt az időt amikor érett lesz a gyermeke. Pontosan egy év múlva nyáron  három éves kora előtt a saját ütemében érte el a kislány, hogy megbízhatóan szobatiszta lett. Jelzéseit felismertük, két pelenka csere alkalmával szívesen ült a bilire, később már jelezte szükségletét és le lehetett venni róla pelenkát.

Nincs szükség zenélő piszoárra, egyszer használatos bilire, leszoktató bugyira. Nem kell ezt a szobatisztaságot mint egy nehéz teher cipelni, mások gyermekével a sajátodat összemérni. Mindenki a saját ütemében fogja elsajátítani. Túljutottatok a sok éjszakai virrasztáson, fogzáson, megtanult járni beszélni a gyermeketek. Ez is egy lépcsőfok amin tovább fogtok jutni. Mindig lesz egy domb amit vagy megmásztok, vagy körbesétáltok de célba értek.